Nyáridézés

Nyáridézés

Az erdei ösvényeket átszőtték hallgatag pókok, a galagonya bogyója pirosan fürdött a napban, a legelők tarlott oldalán már csak délben ugráltak a szöcskék, a katáng virága elfakult, s az erdő aranyos bíborba öltözött, mert szép akart lenni, mint az öregedő asszonyok, ha elbúcsúznak valakitől, akit szerettek.”, írja kedvenc természetjáróm, Fekete István Hajnal Badányban c. regényében. Ilyentájt, ahogy az ember a kinti világot szemléli, hatalmába keríti egy érzés, ami kissé szomorú, de az újrakezdés, az ismételt megelevenedés reményében egyben örömteli is. Amikor a tiszta egű éjszakákon már fagy, és az égi szekeret, a Nagy Göncölt elriasztja a hideg az északi horizontra, akkor kimondhatjuk, hogy az ősszakállú vénember – az ősz –, megérkezett. Ez halaink számára is egy új időszak kezdetét jelzi. Életterük jóval hűvösebb lesz, anyagcseréjük üteme jelentősen lecsökken a nyári időszakra jellemzőhöz képest. A kényelmesebb horgászok, akiket a hideg visszaűzött a meleg szobába, a felszerelés karbantartásával és megannyi horgászfilm megnézésével próbálják feleleveníteni azokat az élményeket, amiket igazán csak a halfogás aktív része tartogat. Aki viszont elszánt, az ebben az időszakban is próbálja kiismerni a halak viselkedését. Számomra az őszi pecák stratégiája a nyáron megszerzett tudással, tapasztalatokkal és a vízterület kiismerésébe fektetett idővel érik be. Hiszen vannak olyan adottságai tavainknak, folyóinknak, amik nem változnak, így számunkra jó kiindulási alapot jelenthetnek. E gondolatokra építve tettem magam ismét próbára a kovácshidai Szödönyi-tavon.

Ahogy a bevezetőben is említettem, megannyi tapasztalatra lehet szert tenni, ami évszaktól függetlenül nagymértékben befolyásolhatja a horgászat eredményességét. Két fontos tényező van, amit összhangba kell hozni. Az idő a horgászatra rövidebb, a halak pedig nem olyan aktívak már, ún. „stand by” üzemmódban vannak.
Nem a kapkodós pecák időszaka ez, a halak pedig óvatosabbak lehetnek a megszokottnál. Szerencsére a Szödönyi-tó nem vadvíz, nem nagy alapterületű, ráadásul nagy számban élnek benne gyönyörű pontyok. Azonban itt is előfordul, hogy a nagytestű halakra a melegebb időszakban is órákat kell várni. Az ígéretesnek vélt éjszakai horgászat a bevezetett kijárási tilalom miatt pedig lehetetlenné vált. 9 órát lehet napközben horgászni. Aki nem tétlenkedik, és nem nyugszik bele a kapástalanságba, annak ez az idő hamar el tud telni, így minden egyes perc számíthat.
Hajnali 5 órakor csörrent a telefon ébresztője. Az autóba már kivétel nélkül mindent bepakoltam, így kevesebb esély volt arra, hogy valami itthon maradjon. Szeretek már korábban, a halőr érkezése előtt leérni a vízpartra. Ilyenkor is van idő megcsodálni az őszi színkavalkádot. 7 órakor már menetfelszereléssel együtt közelítettem a horgászhely felé. Most is a tó halőrház felőli oldalán, a keleti végén foglaltam helyet.

Ilyen hűvös időben szerencsére nincs tolongás a parton
Szeretem, ha nyugodt környezetben lehetek

Horgászatom stratégiájának másik fontos alappillére, hogy igazodni tudjak a halak kapókedvéhez ebben a hidegben. Úgy gondolom, hogy a víz kellően hűvös ahhoz, hogy a halak már a nagy őszi „tartalékoló” táplálkozás időszakában legyenek. Nyáron nagyon közkedvelt az ananász vagy a többi gyümölcsös ízvonal, így ma is ilyen keverékekre esett a választásom, hiszen ezek ilyenkor is fogósak lehetnek. Az első keverék – amivel alapozást is végeztem –, a Fagyos Ponty ízvilágú Pellet Pack Turbo. Ehhez kevertem még darabosabb pelleteket, pontosabban 1-1 marék C6 pelletet ananász és eper ízben, valamint 6 mm-es halibut pelletet. Az volt az elképzelésem, hogy azok a halak, amik úgy ismerik a tavat, mint az úszójukat, ilyenkor a megszokott útvonalaikon közlekednek, és ami táplálékul szolgálhat, azt magukhoz veszik. A tó mederszerkezete nem teszi lehetővé, hogy olyan elkülönülő, mélyebb, nagy kiterjedésű részre húzódjanak, ahol a víz hőmérséklete magasabb lenne, ezért is véltem valószínűbbnek azt, hogy inkább járőröznek. Vannak ugyan növényekkel benőtt, bedőlt fákkal tarkított részek, de azokat nem tudtam meghorgászni. A Pellet Pack Turbóban lévő 2 flakon aroma kellően megízesíti a keveréket ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet, hát még azok a nagyobb méretű pelletek, amikkel az öregeknek kedveskedtem. E keveréket természetesen már előző este elkészítettem, így nem kellett kivárni arra, hogy bevethető legyen az alapozás megkezdéséhez.

A tó átlagmélysége nem több 1,5 méternél
Az alapozó keverék alkotói
Színük és ízük is felkelti a halak figyelmét
A kész keverék

Az alapozást kb. 100 m-es távolságra végeztem egy 35 g-os Pellet Feederrel. A korábbi horgászatok bizonyították, hogy ez a kevésbé háborított rész az, ahol a halak előszeretettel tartózkodnak. A főzsinórt megjelöltem, hogy később visszataláljak az adott helyre. Hogy ne vesztegessek egy percet sem, a rövidebbik, 3,90 m-es Master Carp Pro távdobó botomat már beélesítettem. Ezen method kosár volt, ami itt hatékonyabbnak bizonyult a puha, tőzeges aljzat ellenére is. E kosárnak kellően nagy a felülete, ami meggátolta, hogy olyan mértékben belesüllyedjen az aljzatba, hogy az arra járó halak ne vegyék észre. A hosszabbik, alapozó etetéshez használt botomat is átszereltem egy ilyen kosárra és visszajuttattam a szereléket a kiakasztás helyére.
Nem mertem most sem feltenni mindent egy lapra – azaz egy etetőanyagra –, nehogy csak ezen múljon a horgászat sikeressége. Mivel az ananász számomra az az íz, ami itt mindig eredményes, egy nyáridéző keverékkel tettem még próbát. Ennek az esszenciáját az ananászos micro pellet adta, a hordozója pedig egy olyan etetőanyag, ami sötét színű, kissé halas, de egyben édes, fűszeres beütésű. Aromája kellően visszafogott, így kiváló alapanyag lehet, ha mondjuk külön aromával ízesített, darabosabb alkotókkal szeretnénk alkalmazni. Ez nem más, mint a Master Fish etetőanyag. Először ezt kevertem be, majd két alkalommal is lerostáltam. Amíg az etetőanyag a vizet szívta magába, a micro pellethez kevés vizet és ananászos Carp Syrupot öntöttem. Reméltem, hogy a sötét etetőanyagba kevert apró, aromától duzzadó pelletszemek felhívják magukra a figyelmet és jeladóként működnek a vízben.

Nagyon kedvelem a Master Fish etetőanyag illatát
Nagyon hasznos, hogy a micro pellet visszazárható csomagolást kapott
A kis méretnek köszönhető, hogy ebben a hideg időben is viszonylag hamar válik bevethetővé
Egy érdekes színű, de remélem, hogy annál fogósabb keverék
Darabosabb mindkettő, hiszen kapitális pontyok is nagy számban élnek a vízben

A nagy távolság miatt most is szükség volt a távdobó, Master Carp LC feederbotokra. Mindkét boton 20-as Long Cast főzsinórt és a bot hosszához kétszeresen vett 19-es Power Pro fonott dobóelőke zsinórt használtam. A két kosár volt csak különböző. Egy Long Cast kosarat (65 g) és egy Dart XL kosarat (55 g) szereltem fel. A rövidebbik botra csúszó, míg a másikon fix szereléket készítettem. Ezzel is próbáltam kísérletezni, hogy melyik válik be jobban.
Ami a csalik felkínálási módját illeti, arra törekedtem, hogy minél kisebb legyen azoknak tehetetlensége. Vagyis a legapróbb rászívásra is nagyot mozduljon, ezzel is növelve annak az esélyét, hogy a hal szájának szélében kössön ki a horog. Az előkék 10-12 cm hosszúak voltak, és 0,10 mm átmérőjű Braxx Pro fonott zsinórból kötöttem őket. A horog Gamakatsu A1 Hard volt 6-os méretben, ami a 2260B típus füles változata. Nagyon kedvelem, mert az öble nem követi a tökéletes ív formát, hanem kissé megtörik, ezért kisebb az esély arra, hogy halat veszítsünk fárasztás során. Egyik hátránya – ami finomszerelékes horgászatnál talán nem is nevezhető annak –, hogy vékonyabb húsú, ezáltal könnyebben kihajlítható egy keményebb fárasztás során. Szerencsére a feederbotok rugalmassága, valamint a monofil zsinórok kismértékű nyúlása ezt segít elkerülni. A method pelletekkel kombinálva e horoggal egy tökéletesen kiegyensúlyozott csalit tudunk felkínálni a halak számára.

Az egyik legjobb horog, amit már régóta használok
Érdemes megszabadítani ezt a kosarat a középső bordájától, így nagyobb csalikat is felkínálhatunk

Mindkét keverékkel próbálkoztam, a sötétebb színűbe pár szem csontit is helyeztem. Úgy gondoltam, nem gond az, ha a csontkukac a kisebb halak érdeklődését is felkelti. Az etológia, magyarra fordítva, a viselkedéssel foglalkozó tudományág leírja azt, hogy a táplálkozó állatok látványa a fajtársaknál vagy az egy élettérben élő más állatok figyelmét is felkelti. A nagyobb és erősebb testalkatú pontyok már csak megjelenésükkel is arrébb tessékelik a kisebb halakat. Én szeretem a csalit két réteg etetőanyag közé helyezni a töltés során, így az biztosan egyben ér le a mederfenékre és a kosárban is marad. Erre azért is volt szükség, mert kissé szárazabbra hagytam a keveréket, így hamarabb kezdett bontani.

3-4 szem csontkukacnál nem érdemes többet tenni a töltőszerszámba, mert szétrúghatják a gombócot, ami a dobásnál egyből széteshet
No.1 az ananász

A szerelékeket bevetettem, majd vártam a halakat. Örültem volna, ha kisüt a nap, de a vastag felhőtakaró miatt erre vajmi kevés volt az esély. Ráadásul a szél is rontotta az ember komfortérzetét. A thermo ruha ilyenkor abszolút indokolttá válik. 45 perces időlimitre álltam be, ennél többet nem vártam a halakra két dobás között, azonban a jól kigondolt taktika ellenére nem sikerült kapást kicsikarni. Próbáltam Tornado Waftereket, Oldódó Lebegő Fluo Édes Ananász Pelletet, de ezek sem hozták meg a várt eredményt. Kezdtem kissé elkámpicsorodni, de nem adtam fel, próbáltam fejben utánamenni az elgondolásomnak. „Mi a hiba?” Alapozó etetést végeztem, ráadásul kellően aromás változatban. Nagy távolságba horgásztam. A tőzeges mederfenékbe nem süllyed be a… method kosár… Aztán be is villant az, ami hátráltathat. A szerelékek kivételekor most is tapasztaltam, hogy a kosár nehezen indul meg a mederfenékről, és amíg el nem emelkedik onnan, többször elakad. Nem estem kétségbe, kivettem az egyik szereléket, levettem a horogelőkét és helyet kerestem. Pontosabban olyan keményebb részeket, ahol a kosár aljzatba süllyedése még kevésbé nehezítheti a halak csalihoz férését. Búvárfelszerelésre azonban nem volt szükség, mert a lassú tempóban kifelé vezetett kosár jól érzékelhetően megmutatta a keményebb aljzatú részeket, mivel ott kevésbé ragadt le. E helyek felderítése kulcsfontosságúvá vált, így kellő időt szántam a feltérképezésre. Közel 15-20 percet töltöttem azzal, hogy az előttem található zónát áttapogassam. Ahhoz, hogy ez a keresgélés minél precízebb legyen, nem kapkodtam. Bedobtam és nagyon lassan vezettem kifelé a kosarat, hogy az ne emelkedjen el a fenékről. Kizárólag a rezgőspicc jelzéseire hagyatkoztam. Még ha el is akadt a kosár egy iszaposabb résznél, nem erőltettem túlzottan. Már az első, rugalmas bottagban is van annyi tartalék, hogy kellő mértékben megfeszítve a zsinórt kiszabadítsa a kosarat. Ha túlzottan ráfeszítettem volna, egy nagyobb részt is „átugorhatott” volna a kosár, a fél munkának pedig nincs értelme. A method kosár formája is segíti, hogy könnyebben kijusson az iszap fogságából, hiszen kellően áramvonalas. E technika a kivitelezése akadós terepen sokkal nehezebb. Az előkét el kell távolítani, hogy a horog beakadását elkerüljük. Mindezt a feederbot rugalmassága nélkül, egy keményebb bottal nem lehetett volna elvégezni.
Kb. 110 métertől visszafelé találtam csak olyan keményebb mederrészt, amit alkalmasnak ítéltem. Kiakasztottam a klipszbe a főzsinórt, megjelöltem a helyet, majd felcsaliztam és visszadobtam. Minden reményem ebben a lépésben volt. Reméltem, hogy könnyebben megtalálják az arra úszkáló pontyok a felkínált csalit. És talán az sem baj, hogy a method pelletek közül a fluo sárga színűt helyeztem fel, mert ezen a részen a víz is kissé zavaros lehet. A másik bottal is el kellett végeznem ugyanezt a metódust.

A tó üledékvastagságáról készített mederfenék-térkép is jól mutatja, hogy a lehető legjobb helyre ültem le
A piros körrel jelölt terület volt az a rész, ahol több keményebb platót is találtam, ezek helyét a mederfenék keménységéről készített térkép is igazolta

Megtaláltam az ideálisnak vélt helyet a másik végszereléknek is, ennek csalitüskéjére egy sárga színű, Vörös Démon ízesítésű method pelletet tűztem fel. Nagy izgalommal vetettem be újra a készséget. Nagyon sajnáltam volna, ha ez sem vezet eredményre, de szerencsére nem így történt. A hosszabbik bot rezgőspiccén érzékelt húzás bátortalansága láttán megtorpantam kissé, de reagáltam és halat éreztem a horgon. Sikerült is partra segíteni egy gyönyörű pontyot. Nagy volt az öröm!

A változtatás után nem kellett sokat várni erre a gyönyörű pontyra
Ebben az időszakban a kisebb pontyok erejét a feederbotok rugalmassága őrli fel, de a nagy távolságba történő horgászatnál jelentős szerep jut az orsóknak is
A délelőtt folyamán megelevenedő szél hamar szétoszlatta az éjszaka kialakult ködfoltokat
Egy keményebb bottal a mederfenék precíz feltérképezése szinte lehetetlen

A halak rendkívül óvatosan vették magukhoz a felkínált csalit, ezért volt szükség arra, hogy egy megfelelően balanszírozott csalit kínáljak fel a megfelelő horog társaságában. Nyáron még a kisebb pontyok is produkáltak szép, elhúzós kapásokat, most azonban résen kellett lenni. A legbátortalanabb kapásokra is azonnal reagálni kellett. Itt, ebben a helyzetben az nem működik, hogy az agresszív húzásokat várva bekapcsoljuk a nyeletőféket. Minden figyelmet a rezgőspicceknek kell szentelni. A nagy távolság miatt a legerősebb, piros színű spicceket használtam, ám utólag belegondolva okosabb lett volna lágyabb spicceket alkalmazni. Szerencsére így is tudtam reagálni az összes akcióra, ugyanis a nap hátralevő részében – egy lemaradástól eltekintve – az összes kapást produkáló pontyot partra tudtam segíteni. A felkínált csali töretlenül elégítette ki a halak ízlését. 11 órától szinte minden fél órában sikerült egy-egy pontyot fogni.
Nagyobb halak reményében egy 16 mm-es Oldódó Lebegő Fluo Édes Ananász ízű pelletet tűztem fel a horog csalitüskéjére. Ennek méretén nem akartam változtatni, mert ezzel próbáltam szelektálni a nagyobb testű pontyokat. A csali-horog együttes súlytalanságának biztosítása érdekében egy 6-os méretű Gardner Mugga horgot alkalmaztam. Ez sem hozta meg a várt eredményt, kimondottan kapitális méretű pontyot nem sikerült fogni. Megnőtt a kapások száma, előfordult az is, hogy 2 ponty feküdt a matracon. Arra is volt példa, hogy a bedobást követően szinte azonnal érkezett is a kapás. Nagyon örültem, mert az apróságok mellett azért érkeztek szebb, 5 kg-hoz közeli halak.

Egy kisebb kalandozó ponty
Ezek a pocakosabb, darabosabb halak kárpótoltak mindenért
Azért volt idő arra, hogy ráeszméljek az őszi vizek és azok környezetének szépségére
Nem kell nagy parádéra számítani a fárasztás végén, de minden hal megérdemli a kíméletes bánásmódot!

Szép számban érkeztek a halak, jót tett a helykeresés. A rövidebbik botom klipszéből kivettem a főzsinórt és próbaképp iszapos helyre dobtam vissza. Kíváncsi voltam, hogy a halak általános kapókedve nőtt-e meg, és az aljzat keménységétől függetlenül kezdtek-e el újra, mindenhol táplálkozni. Ezzel a felszereléssel a következő 3 órában csak egy kisebb pontyot tudtam fogni, míg a másikon folyamatos volt az érdeklődés ugyanebben az időintervallumban. Még mielőtt visszadobtam az iszapos részre, megfigyeltem azt is, hogy a végszerelék igencsak közel került a reggeli alapozó etetés helyéhez, ezért a lehető legközelebb próbáltam visszajuttatni azt egy keményebb helyre. A zsinórjelölő filc jól mutatta mind az alapozó etetés, mind a kiválasztott keményebb mederfenék közötti távolságot, ami nem volt több 1,5 méternél. Reméltem, hogy az etetés szélén talán ólálkodik néhány nagyobb testű hal. A két helyen szinte ugyanabban az ütemben és számban érkeztek a pontyok. A fix és csúszó végszerelék sikeressége között sem tudtam nagy különbséget felfedezni, mindkét verzió ugyanúgy hozta a várt eredményt.

A pontyok szerencsére…
… mentesítettek a horgászékbe való száműzetés alól…
… amit egyáltalán nem bántam
Dupla öröm
A horgászhelyemnél található magas nádfal valamennyire megtörte a szél erejét
Ez az a szín, amiből egyre kevesebbet lehet látni ebben az időszakban
Búcsúvendég

A horgászatot délután fél 4-kor fejeztem be. Összesen 13 darab halat sikerült fogni, ebből valamennyi ponty volt. A sikerességet egy dolog biztosította, ami nem más, mint a megfelelő hely kiválasztása. Úgy gondolom, hogy ezeket a helyeket igazán hatékonyan csak feederbottal lehet megkeresni. Ez is igazolja, hogy ez az eszköz milyen sokrétű. A fárasztás, valamint a szerelékek vízbe juttatása mellett az egyik fő sajátosságából adódóan helykereséshez is kiváló. Egy keményebb pálcával nem érezhetőek a meder sajátosságai.
A két etetőanyag keverék közül több halat adott a micro pelletes Master Fish etetőanyag. A „nyáridézés” is sikerre vezetett. A Pellet Packkal is sikerült halat fogni, de nem reagálták le olyan nagy számban a csalit, mint a másik keveréknél. A sárga színű ananászos Method Pellet volt az, ami ezen a napon a legtöbb halat adta.
Mire hazaértem, szinte már be is sötétedett. Csak itthon néztem meg a tómeder keménységéről készített térképeket. Nem tudatosan, de nagy szerencsém volt, hogy azt a helyet választottam.
Talán a tél tartogat még enyhe időt, és a vizek még egy ideig nem fagynak be. Remélem, egy újabb eredményes horgászat beszámolóját tudom közzétenni legközelebb.

Írta: Horváth Ádám (adam5811)
Fotók: Horváth Ádám, facebook.com/bcmkovácshidaitavak

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.